Vágyakozás

Vágyakozás

Az Éjszaka egyszer megirigyelte a Nappal színeit, nyüzsgő világát. Szerette volna, ha az ő idejét is az a mozgalmas, élettel teli világ tölti be, ami a világosságra volt jellemző. Leginkább a Szivárványt szerette volna elcsábítani. Ő ugyan még soha nem látta, de egyszer hallotta, hogy az egyik kósza csillag mesélt róla. Azóta legtitkosabb vágya volt, hogy az ő világa is a szivárvány színeiben pompázzon. Rettegett attól, hogy színtelensége unalmassá és mihasznává teszi.

Bárhogy igyekezett azonban, a világosság mindig gyorsabb volt nála, amikor az Éjszaka megjelent a színen, a Nappalnak nyoma sem maradt, mintha menekült volna előle. Ez persze nem volt igaz, hiszen a Nappalnak fogalma sem volt róla, hogy az éjszaka miről álmodozik.

Ő egy kis nyugalomra vágyott az egész napi hajtás után. Folyton az Éjszakát irigyelte. „Milyen jó is lehet neki! – gondolta. Az ő ideje alatt a világ megpihen. Az otthonokat betölti a szeretet, a szerelem. Színesebbnél színesebb álmokat szőnek és kívánságokat súgnak a csillagoknak!…

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.