A Hold udvarában irtó nagy volt a felfordulás. Na, nem mintha más alkalmakkor olyan nagy nyugalom lenne a jellemző. Az egymást követő ciklusok csak nekünk tűnnek unalmasnak. Az igazság az, hogy a zökkenőmentes üzemmenet igen nagy szervezőmunkát igényel. Persze mi földi halandók ebből nem túl sokat érzékelünk. Most őszintén! Nem túl gyakran jut ideje manapság …
A világ egyik eldugott kis szegletében van egy eldugott barlang. A Szerelmesek barlangjának nevezik. Nevét az itteni őslakosoktól kapta, akik emberemlékezet óta járnak ide, hogy bimbódzó szerelmükre az istenek áldását kérjék. Legendák szólnak a barlang varázslatos kisugárzásáról. Az ide zarándokló párokat különös euforikus érzés kerítette hatalmába, ami természetesen az égiek jóváhagyását igazolta. Az elnevezés létjogosultságát …
Mintha csak tegnap történt volna, hogy zöld lámpát kaptam a földi létre. Boldog gyermekkorom során nem gondolkodtam azon, hogy hol vagyok, honnan hová tartok. Akkor csak fák, bokrok, virágok és a három fejű sárkányokat legyőző három kiskirályfi érdekelt, akik természetesen méltó jutalomként elnyerték a három királykisasszony kezét. Ma felnőttként, most, hogy lassan túl jutottam életem …
Párterápiára mentünk a minap a FOGam meg én. Régóta esedékes volt már, sok gondot és bajt próbáltunk a szőnyeg alá söpörni. Némelyik meglehetősen fájdalmas volt. Ezért FOGtam magam és megbeszéltem egy alkalmas időpontot a FOGászaton. A várakozás ideje szorongással telt, FOGalmam sem volt, mi lesz a terápia kimenetele. Még gyermekkorunkban FOGadtunk egymásnak örök hűséget. Elődje …
A hinta előre megy, a hinta hátra megy, a hinta fel megy, a hinta le jön, a hintán lobog utánam piros szalagos fonott copfom és kacagásom, nem félek a hintán, Apa löki magasra, tudom hogy elkap, ha a hintából ki akarok szállni, csak szólnom kell, de most nem akarok még kiszállni, ez jó nagyon, most …
Ábrándos Ármin a park egy árnyékos padján üldögélt. Gondtalanul figyelte a kacsákat, ahogy lubickolnak a hűvös habokban, néha bukfencet vetve egy-egy víz alatti finom falatért. A kezében egy félig elrágott perecet tartott, amiből néha letört egy kisebb darabot a hápogóknak, majd az idővel köré gyűlt verébseregeknek is. Gyakran merengett így. Szerette, ha nyugalom veszi …
J.W.Goethe: A korinthusi menyasszony (részlet) „Könnyekkel keveredik a kéj már, vágyban egybeforrva boldogok, egyikük csak a másikban él már, jégajak szív ajkat, mely lobog. S a lánynak, mikor dermedt vére forr, keblében a szív mégsem dobog.” Isabella léptei sietősen kopogtak a sötét sikátor macskakövein. Igencsak későre járt már, de a lányt ez egyáltalán nem zavarta. …
Enyhe szellő susogtatta meg a rezgő nyárfák levelét. Most, hogy kisütött a nap, a levelek fehér fonákja különös fényekkel villogott. Minden mozgásban volt, élt az egész liget. Gerzsont azonban ez már nem nagyon hozta lázba. Halálosan fáradt, semmi másra nem tudott gondolni, mint hogy minél előbb hazaérjen társaihoz, a megszokott helyre, ahol nem gyötörte a …
Az Éjszaka egyszer megirigyelte a Nappal színeit, nyüzsgő világát. Szerette volna, ha az ő idejét is az a mozgalmas, élettel teli világ tölti be, ami a világosságra volt jellemző. Leginkább a Szivárványt szerette volna elcsábítani. Ő ugyan még soha nem látta, de egyszer hallotta, hogy az egyik kósza csillag mesélt róla. Azóta legtitkosabb vágya volt, …
Valamikor az idők kezdetén történt, hogy egy Csillag rákacsintott a tengerre. Nem volt ebben semmi kacérság, inkább egy pajkos kis gesztus volt részéről. Barátot keresett és úgy látta, vagy ebből az irgalmatlan távolságból inkább úgy képzelte, hogy a Tenger nagyon magányos lehet. Mert ugye hiába volt nagyon nagy, mégiscsak egyedül volt. Akárcsak a Csillag. A …