Lélekfitnesz

Lélekfitnesz

A mai fiatalság sajnos egyre kevesebb időt tölt könyvolvasással. Így aztán a tudomány és a kultúra vagy ragad rájuk, mint a kosz, vagy nagy ívben elkerüli őket. Legalábbis Pozderka Elvira könyvtáros sokszor hangoztatta ezt a véleményét.

Ő maga nem vétetlenül választotta jobb időket és valaha nagyobb megbecsülést látott szakmáját. Bolondja volt a könyveknek. Elég volt beleszippantania egy könyvtár kicsit poros, patinás illatokat árasztó levegőjébe és úgy érezte, nem csak átjárja a hely szelleme, sokkal inkább eggyé válik vele.

Nem volt ő maradi. Csak ragaszkodott a minőséghez. Nem mondanám, hogy csak az úgynevezett klasszikusokért rajongott. Szerette ő a modernebb könyveket is, csak éppen elvárta, hogy az, amit könyvnek neveznek, üsse meg azt a bizonyos mércét.

Mindig elködösült tekintettel gondolt vissza a régi szép időkre, amikor a könyvtárat gyerekek lepték el. Hogyan nyüzsögtek, zajongtak a könyveket lapozgatva. Tekintélyt parancsoló külseje ellenére is alig bírt rendet tartani. Hányszor intette őket csendesebb viselkedésre.

Az igazat megvallva a gyerekek nem tekintélyesnek, hanem félelmetesnek gondolták a nénit. Ebben nyilván nagy szerepe volt szikár alakjának és szigorú tekintetének, aminek vastag fekete keretes szemüvege adott nyomatékot. A fején szorosan tűzött konty csak rátett egy lapáttal kisugárzására, hiszen leginkább egy szúrós kis kaktuszra hasonlított. Néhányan ebből mindenféle gúnyneveket is faragtak háta mögött, de ezeket is most nem részletezzük, mert nem tartoznak a tárgyhoz.

A lényeg az, hogy bár soha nem mutatta, nagyon szerette a gyerekeket. És ez az érzés egy szemernyit sem kopott az évek folyamán. Most is szent ügyének tekintette a fiatalok visszaterelését a művelődés – szerinte – egyetlen járható útjához.

Éppen ezért – követve a mai trendeket – igazán csalafinta módszert eszelt ki. Az erre vonatkozó elképzeléseit pont a múlt héten vázolta a könyvtár igazgatójának.

Ő „LÉLEKFITNESZ”-nek nevezte el az új módszert és teljes mértékben hitt a dologban. Kidolgozásánál lényegét tekintve a ma divatos fittnes termek működését vette alapul. Ennek megfelelően különböző edzés típusokat talált ki.

Csak, hogy néhányat említsünk:

  1. A speed edzések mintájára krimi olvasókört indítana, ahol a jelentkezők a gyilkossági történetek minél gyorsabb elolvasásával, az izgalmas történet miatt felpörgött pulzusszámmal treníroznák agytekervényeiket. Itt esetleg bizonyos időközönként a stopper megállításával lehetőséget kaphatnának a versenyzők, hogy rákérdezzenek a gyilkos személyére. Ezzel a kis plusz beiktatott versennyel még jobban fel lehetne pörgetni a résztvevőket.
  2. A jóga edzésekhez hasonlóan természetesen itt is lenne lehetőség a lassabb, elmélyültebb, csít jobban megérintő edzésformákra. Mik lehetnének erre alkalmasabbak, mint a klasszikus gyöngyszemek. A romantikus regények például kifejezetten jótékonyan hatnának a légzéstechnikára. A megfelelő helyen elejtett sóhajok kifejezetten rásegítenek az ellazulásra.
  3. A nagyobb koncentrációt és erőkifejtést kívánó edzések mintájára kidolgozta a történelmi és önéletrajzi regények olvasásán alapuló edzéstervét is. Itt a résztvevőknek feszült figyelemmel kellene elolvasni az aznapra kapott olvasmányt, hiszen véletlenszerű időpontokban hirtelenjében – természetesen kizárólag az olvasmánnyal kapcsolatban – feltett keresztkérdésekkel lehetne tesztelni, hogy az illető kellőképpen figyelemmel olvassa-e a kezében tartott remekeket. Ez kb. majdnem olyan lenne, mint amikor az edző ellenőrzi, hogy a delikvens feszesen tartja-e a popsit.
  4. Aki csak könnyed edzésre vágyik bártan beülhet egy-egy ponyvaregény elolvasására. Itt kötetlen edzés lenne a cél, amennyiben lehetséges, főleg a rekeszizmokat mozgatnák át.
  5. És hogy a gyerekek se maradjanak ki, nekik mese olvasást tartanának, ahol bizonyos pontokon megállítva a történeteket közösen találnák ki a folytatást. Ily módon semmit nem kapnának készen. Kénytelenek lennének fantáziára gyúrni, különben befejezetlen maradna a történet.

Természetesen Elvira számtalan lehetőséget lát a módszerben. Eltökélte, hogy az irodalom Jeanne d’Arc-jaként nem adja fel a harcot. Hiszen mindenkinek szüksége van szellemi abrakra is!

Add meg a testnek, ami a testé, a léleknek, ami a léleké, a szellemnek pedig azt, ami a szellemé!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük